Ribbon tweeter és masszív fekete láda – az ADAM Audio stúdió monitorok már vizuálisan is kitűnnek a mezőnyből. A hangzásukon túl ez a tényező is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a kezdő/haladó producerek és hangmérnökök gyakorta választják őket első körben.

De amennyiben ADAM monitort akarunk, melyikre érdemes beruházni? Van-e érdemi különbség a kisebb T5V és a nagyobb T7V között? Esetleg akkor már érdemes még pár hónapig gyűjtögetni és beruházni az egyel komolyabb szériának tekinthető A5X illetve A7X monitorokba? Ezzel a könnyedebb hangvételű cikkel szeretnék pár gyakori kérdést megválaszolni – ez a “gyakori” jelző a válasz arra, hogy miért is nem részletezem az A3X, A77X modelleket, valamint a zászlóshajónak tekinthető S-szériát.

Kezdjük pár technikai részlettel, melyek a két szériát összekötik, illetve el is választják egymástól. Mind az Ax, mind a T széria tagjai kétutas, aktív monitorok, melyek egy ribbon magassugárzóval és egy közép/mélyfrekvenciás hangszóróval vannak szerelve. Mind a két oldal teljesen független egymástól, ahogy a már ténylegesen stúdió monitor kategóriában ez megszokott és el is várható – így nem csupán 2.0 lehallgatási rendszerekhez használható, hanem szabadon kombinálhatjuk a legkülönbözőbb surround szabványoknak megfelelően.

Az elsőre hasonló kialakításon túl azonban számos technikai részletben eltéréseket vehetünk észre. Kezdjük először is az ikonikus ribbon- sugárzóval. Az ADAM Audio hangfalakban használatos ribbon sugárzók az úgynevezett “folded”, avagy hajtogatott ribbon kategóriába tartoznak: a geometrikusan hajtogatott membrán kisebb mozgás mellett nagyobb levegőmozgatásra képes, mint az egyszerű sík ribbon sugárzók és a hagyományos dómsugárzók. Ennek az eredménye egy - az egyszerűbb - dómsugárzóknál linárisabb és gyorsabb frekvencia-válasz, alacsonyabb torzítás és kisebb mértékű kompresszió – papírforma szerint csupa olyan tényező, melyeket igazán szeretnénk egy megfelelő lehallgatás esetében. Azonban ez a terület rettentően terhelt tradíciókkal, így ez a fajta technológiai túlspecifikáltság gyakorta hangozhat idegennek, természetellenesnek, mivel a dómsugárzókhoz vagyunk “szocializálva”. Továbbá a ribbon magassugárzók előállítása jóval költségesebb és komplexebb feladat, mint egy egyszerű dómsugárzó megépítése – ha azt az energiát és költséget egy dóm szerkezetűre fordítják, ott is elképesztő eredményeket lehet elérni, ahogy például ezt az ATC saját gyártású magassugárzói esetében hallhatjuk.

A megegyező technológián túl két különböző modellt alkalmaznak az Ax és a T széria a magassugárzóinál.

Az Ax szériában a X-ART (eXtended Accelerated Ribbon Technology), míg a T széria esetében a U-ART (Unique Accelerated Ribbon Technology) ribbonok kaptak helyet – ez utóbbi a már bizonyított X-ART és S-ART tweeterek technológián alapul: a technikai különbségeknek megfelelően módosították a új ládához és erősítőkhöz. Elég drámai értékeket olvashatunk – az X-ART egészen 50kHz-ig, míg a U-ART “csak” 25kHz-ig képes felmenni.

Természetesen mind a kettő jelentősen túl van az emberi hallás határán – itt inkább egyfajta tartaláknak tekinthető az X-ART ribbon sugárzóknál jelen lévő plusz 30kHz, mely révén biztosítva van, hogy még meg se közelítse azt a határértéket, ahol nem a specifikációinak megfelelően üzemelne.

Az Ax széria közép/mélysugárzói már megjelenésükben is egy különleges anyagot sejtetnek: szén-, üveg- és rohacell-szálas kompozit anyagból készülnek, melyek rendkívül alacsony súly mellett kivételes merevséget képesek megvalósítani.

A T széria esetében egy jóval egyszerűbb anyagot, a szinte mindenhez használatos polypropilént alkalmazták erre a célra.

Az erősítők típusa a wooferek anyaghasználatához hasonlóan jól jelzi, hogyan is képzelte el az ADAM Audio a T szériát az Ax-hez képest: míg az Ax AB osztályú erősítőt kapott, addig a T szériát D osztályú erősítéssel látták el – ez utóbbi jóval nagyobb hatásfokkal rendelkezik, azonban nem veheti fel a versenyt az AB osztály alacsony harmonikus torzításával és részletgazdagságával.

Külsőségek szempontjából egy további lényeges különbséget vehetünk észre a designon túl: az Ax szérianál a T-vel szemben elöl vannak a portnyílásai – ezt gyakorta értelmezik úgy, hogy ezáltal “rátolhatók” a falra. Azonban még egy zárt hangfal is elkezdi felhúzni a mélyeit, amennyiben túl közel kerül a falhoz, tehát ez bármilyen konstrukció esetében kerülendő.

Ezek alapján egyértelműen kirajzolódik a két széria mögötti koncepció – a T széria a korábbi F sorozat helyébe kíván lépni: egy költséghatékony modell, mely a jellegzetes ADAM Audio hangzást kívánja elérhetővé tenni kezdők, hobbizenészek számára, vagy azon videósoknak, akiknek a multimédia hangfalaknál jobb lehallgatásra van szükségük.

Az Ax széria ezzel szemben már egy erős középmezőnyt céloz meg, ahol még ugyan nem a szakmai profijai a célközösség, hanem azok a félprofesszionális producerek/zenészek, akik már nagyobb gyakorlattal, és ennek megfelelően magasabb elvárásokkal rendelkeznek.

De ez hogyan hallatszik a gyakorlatban?

Kezdjük a két T szériás modell összehasonlítával – a T5V-vel és a T7V-vel! Elsőre is szembetűnik a szokásos ADAM-es karakter, a ribbon azonnal érezteti a hatását, minden jóval nyíltabbnak és “levegősebbnek” érződik, mint a kategória szokványos dómsugárzós hangfalai esetében. A T7V-nek viszont egyértelműen jobban áll a nagyobb membrán és literszám: teltebb és sokkal szebben elkülönülnek a hangszerek, míg a T5V-n érezhető egy enyhe kompresszió, ami egybeolvasztja a külön forrásokat.

Nézzük tehát a T7V hogyan viszonyul a kisebb, de még mindig jóval költségesebb A5x-hez! Első pillanatban hasonló a karakter – a már említett tipikusan ADAM-es jelleg. A legfeltűnőbb, hogy mennyivel nagyobb teret rajzol ki az apró A5x – szinte kinyílik a színpad, könnyen elhelyezhetővé válnak a hangszerek, nem csupán irányuk szerint, hanem távolságérzet szempontjából is. Egyáltalán nem érződik a kisebb méretre jellemző kevesebb basszus, sőt, jóval konkrétabb, feszesebb az “alja”.

Nagy külöbség hallható az X-ART és U-ART ribbonsugárzók között is – a T5V-ben és T7V-ben található U-ART esetében már érződik, hogy túl lett húzva - így mindenki hallhatja, hogy igen, nem valami mezei dómsugázóról van szó, ez bizony a ribbon!

Azonban az A5x-ben dolgozó X-ART már ténylegesen hozza az sokat ismételgetett marketing-jelszavakat: egyértelműen kellemesebb, nem tolakodó, lágy, de mégis nyílt – erről már el tudom képzelni, hogy hosszas használat során sem fárasztja a fület.

Az A5x és az A7x esetében is hasonló különbséget vehetünk észre, mint a két T száriás modellnél: fej-fej mellett érződik, hogy az A5x kicsit összegyúrja a hangszereket.

A konklúzió: a T széria egy remek ár/érték arányú belépő szintű stúdiómonitor, mely helyt áll a mezőny többi tagjai mellett – ugyan, ez még erőteljesen kompromisszumos kategória, melyben a különböző plusszok/minuszok között kell lavírozni, de a T5V és T7V monitorok viszonylag erős, jól érthető közepekkel, nem túlzó mélyekkel és tipikus ribbon magasakkal jó alternatíváit képezhetik például a Mackie MR, Focal Alpha, KRK Rokit G4 szériáknak. A már említett kompromisszumok miatt nem lehet sajnos egyértelmű nyertest kikiáltani itt, inkább amolyan “ízlés dolga” - így nagyon melléfogni sem lehet a felsoroltak közül.

Az Ax széria tagjai kétszeres áruk mellett már egy felsőbb kategóriát képeznek – belép abba az erős középmezőnybe, amit legjobban a jól ismert Genelec 8020-8030 fémjelez. Ezen utóbbiaknál azonban sokkal inkább a “fülnek tetsző”, ha csúnyán akarjuk mondani, “hifisebb” lehallgatást biztosít. Sokaknak azonban épp ez az a keresztmetszet, amit keresnek – míg a Genelec sem hangzásában, sem külsejében nem próbál meg tetszeni, addig az ADAM Ax széria kissé kiszolgálja ezeket az igényeket is, kockáztatva azt, hogy kevésbé “arcbalépő” az a sokat hangsúlyozott középtartomány.

A lényeg azonban - a fületeknek higgyeket, úgyhogy gyertek hallgatni!