Teszteltük: Arturia Audiofuse hangkártya

Az Arturia is belépett a hangkártya gyártók piacára, mégpedig olyan gondolattal, hogy megreformálják a műfajt. Jelenleg minden otthoni/project setupban az a felállás, hogy a stúdió központja a számítógép, tehát értelemszerűen onnan irányítunk mindent. Vagy mégsem? 

MI LENNE, HA A HANGKÁRTYA LENNE A STÚDIÓ IRÁNYÍTÓ KÖZPONTJA?

(Az eredeti cikk 2017-07-10-én jelent meg, azóta egy javított, REV2 változata jelent meg a hangkártyának)

Az Audiofuse alaptétele épp ez: nem pusztán egy analóg csatoló felület a számítógéphez, hanem ő az irányítópult, a stúdió master modulja. Ennek megfelelően a számítógép a magnó, az effektek futtatására és a sávok összesíétésére szorítkozik. Ez a felosztás azért lehetséges, mert az Audiofuse-nak dedikált kezelőszervei lehetővé teszik, hogy monitorvezérlőként működjön. Korábban erre használtak kis keverőpultokat, vagy akik megtehették tepsi méretű stúdióvezérlőket (amik amúgy tényleg jók), de itt másról is szó van: a hordozhatóságról. Most arra ne térjünk ki, hogy egy mini analóg keverőnél az Audiofuse hánymilliószor szól jobban, koncentráljunk a magunknál tartandó eszközök, kábelek, és azok szállítására alkalmas göngyölegekre.

Először is tehát mik ezek a szabályzók, vagyis mitől tökéletes az Audiofuse erre a stúdió vezérlő funkcióra?

  • Jó nagy gomb a monitor hangerőnek

  • Mindkét fejhallgató kimenetnek külön választható a hangereje és forrása

  • Mindkét fejhallgatónak önálló monó gombja van

  • Két bemeneti érzékenység szabályzó, dedikált PAD kapcsolóval (!)

  • Dedikált fázisváltó kapcsolók (velük pl. a fordított állású mikrofonok már felvételkor a helyükre rakhatók)

  • Dedikált nagyimpedancia választó kapcsoló

  • Dedikált dim gomb! (ha le kell hallkítani a monitort, és vissza kell állni az eredeti szintre: kötelező profi keveréshez)

  • Dedikált monitor mono gomb: segítségével azonnal ellenőrizhető, ha a fázisok nincsenek rendben: kötelező profi keveréshez)

  • Dedikált monitor hangfal választó gomb

  • És egy nagyon trükkös gomb, amiről részletesebben hamarosan

Szerintem simán van annyira jó, hogy maradéktalanul kivált egy dedikált stúdió kontrollert vagy egy erre a célra vásárolt mixert: rengeteget lehet vele spórolni.

Látható továbbá, hogy az Audiofuse tipikusan a magára svájcibicskaként tekintő zenész-producer felhasználót célozza: aki felvesz, utazik, kever "in the box", hangszerel. A mobilitás itt kulcskérdés: gyakorlatilag stúdió környezetet teremthető külső helyszínen is, ami más hangkártyákkal (ami hirtelen eszebe jut) nehezebben valósítható meg. A hordozhatóság egészen extrém: a fémtetőt rárakva azonnal a táskába dobhatjuk, nem fognak kitörni a gombjai, nem sérül.

Aki valaha zenélt külső helyszínen, talán emlékszik micsoda macera létrehozni a zenei környezetet még akkor is, ha az előzőkön túltette magát: kezdjük a 3.5-6.3-as jack átalakítókkal, amik nélkül a fejhallgatók sosem dughatók be sehova, mert ott mindig épp a másik fajta aljzat van. Szerintem a Föld teljes lakosságából mindenkire jut vagy 3 ilyen elveszett átalakító, egy iparágat tart fent. Az Audiofuse pont emiatt 3.5 és 6.3-as aljzatokkal is rendelkezik, ráadásul mindegyikből kettővel. Nem kell többé átalakító! :) A fülhallgató kimenete jól szól amúgy, és erős.

A másik tipikus sztori, az USB hub otthonhagyása is végzetes tud lenni. Ez a tapasztalat vezethetett ahhoz, hogy az Audiofuse-ba is beépítettek: 3 extra csatlakozót találunk rajta, lehet hova dugni az USB kulcsokat, MIDI kontrollereket, stb.

Képes továbbá szinte mindennel kapcsolatot létesíteni, S/PDIF, ADAT csatlakozók a hátlapon találhatók, és egy egészen szokatlan dolog: RIAA korrektor, magyarul lemezjátszót is fogad!

A bemeneti csatolóról essék most pár gondolat: a kártya egy rendkívül becsületes, igen kis zajú, nagyon tekintélyes teljesítményű mikrofon előerősítőt kapott, amivel azt próbálták elérni, hogy az embernek ne kelljen külön mikrofon előfokot magával cipelni (mondom, mobilitás mindenek felett). A hangkártyákba épített előfokokkal meg általában az a gond, hogy a preamp és a konverter közé kéne iktatni pl. kompresszort vagy EQ-t. Ezt csak nagyon kevés, jellemzően drága eszköz tudja kultúráltan megoldani. Ez úgy történik, hogy analóg insert csatlakozókat raknak az eszközre. Jó hír, hogy az Audiofuse is kapott ilyet, rossz, hogy nincs kapcsolható high pass filter az előfokon.

Táp és teljesítmény: ez nagyon rafkós az Audiofuse-on! Ugye az USB2 papíron nem tud elég szuflát adni full spec működéshez, ezért úgy oldották meg, hogy három üzemmódba lehet kapcsolni: a DC Powered mód, mikor be van dugva a hálózatba. Ilyenkor, minden működik ahogy kell, a kimenet 24dBu, a bemeneti max szint +24dBU, és nem meríti a host eszközt (laptop, ipad, stb). Van továbbá egy Bus Powered mód, ekkor a kimenet csak +18dB, és a max bemenet +18dBu és az USB hub nem üzemel. A harmadik mód a Low Power, ez szoftverből kapcsolható: ilyenkor nincs bemenet, csak kimenet +18dB-n, nincs fantom táp és nincs HUB. Szerintem ez zseniális.

Most pedig pár igen szokatlan "fícsör"...


REAMP: Egy újabb drága külső eszköz beruházását spórolja meg nekünk az Arturia. Namost ezt a reampet elvileg gitárosok használják, hogy felveszik otthon a hangszerük vonali jelét, így azt más erősítőfejekbe tudják visszaküldeni (a korrekt impedanciával). Csakhogy ezzel lehetőség nyílik arra, hogy szoftverhangszerek, vagy szintik hangját küldjük gitáerősítőbe!

Hangfal választó kapcsoló: nem kevesen vagytok, akik több hangfalat szerettek használni keveréskor, ahelyett, hogy vennétek egy pár jobbat. Ez legyen a ti bajotok. ;) Viszont az Audiofuse-on van dedikált gomb A-B hangfalválasztásra, továbbá az egyik pár trimmelhető is, vagyis két tök különböző hangfal ugyanolyan hangerő szintre igazítható!

Talkback funkció: hát milyen producer az, aki nem tudja utasítani a a zenészeket anélkül, hogy mindig leveteti velük a fülhallgatót? Nem véletlen egyre többen kérik ezt a funkciót, és csak az új Apollo Twin képes erre a kínálatunkból. Apró bónusz, hogy a talkback is inputként jelenik meg a zenei szoftverben, ami nem vesz el bemenetet.

És végül a legjobb: a kártya bal felső sarkában van egy gomb, ami a számítógépes kezelőszoftverét hozza fel és tűnteti el! Ez amúgy csak majdnem tökéletes: szerintem a Softube Console 1-ről nyúlták az ötletet, ahol egy nagyon lightos szoftver fut a háttérben, és gombnyomásra headup displayként jelenik meg minden felett. Itt megnyitja és bezárja a szoftvert, tehát nem jelentkezik azonnal, de ez csupán update kérdése. (Személyesen kértem, hogy ezt fontolják meg.)


(Screenshot: az Arturia Audiofuse vezérlőszoftvere kimondottan igényes és jól átlátható)

Szót kell emeljek egy hülye mítosz miatt. Egy 12 in - 12 out hangkártyának az USB 2 teljesen megfelelő csatoló. Az Audiofuse-t mind Mac-en mind PC-n személyesen próbáltam, és kifogástalanul működött 64 minta bufferel, amivel 7.21ms roundtrip latencyt generált 44.1-en, ez pedig tökéletesen megfelel.

A HIFIsták szoktak még érvelni az USB2 alávalóságával (ráadásul látatlanba), jobb ha tudják, hogy semmivel sem rosszabb mint az optikai vagy koax digit csatolók hangminőség szempontjából. Aki más eredményre jut tesztelésnél, az a tesztelési módszereit kell csiszolja.

Thunderbolt: ez a csatoló a csúcs jelenleg, de ennek az alkalmazása indokolt kell legyen, mert nagyon drágítja a terméket. Mire jó: mégkisebb latency érhetők el, de ez nem jelentős már. Esetleg nagyobb csatornaszám érhető el (az Apollók DSP effektjeinek minden egyes darabja +2 vagy +4 extra kibemenetként értelmezendő attól függően, hogy monó vagy sztereó plug-inről van szó, tehát ott ilyen 50-60 csatorna simán előfordulhat). És még egy dolog: a Thunderbolt perifériák képesek közvetlen adatcserére, tehát jóval kevésbé terhelik a processzort (ez a csatornaszám növekedésével kezd izgalmas lenni leginkább). Magyarul semmi baj nincs azzal, hogy az Audiofuse USB2-t használ.

DE EGY HANGKÁRTYÁRÓL ÚGYIS MINDENKI AZT AKARJA TUDNI, HOGY MENNYIRE SZÓL JÓL.


Ezt a cikket harmadszor írom újra, mert nem bírok keveset beszélni egy ilyen sokrétű hangkártyáról és a rengeteg tesztről, de muszáj leszek rövidíteni, mert nem fogtok az életben rájönni, hogy most kell-e Audiofuse-t beszereznetek, vagy nem.

A hangkártyák esetében a minőség két összetevőből adódik, az egyik a konverter (A/D ill. D/A) minősége, és az analóg front end (mic pre, vonali driverek, nagyimpedanciás bemenet) minősége. Jó, harmadiknak ide lehet venni a fejhallgató kimenetet, jogos. Utóbbit letudom azzal, hogy bőven jól teljesíti a célját, belefér a top ligába. (Ha valaki átalgon kényszeres ezügyben, az a Dangerous és a Cranesong termékeire vesse tekintetét).

Kezdjük az A/D - D/A résszel. Itt egy mítoszt rögtön fel kell számolnom.

2017. van, és a hangkártya egy technológiai termék, és mivel egyre jobb konverter chipeket meg műverősítőket gyártanak, ez idővel sokkal jobbak lettek. Ahogy az én gyerekkorom idejében még kijelenthettük, hogy az az autó az egyértelműen jobb, aminek nagyobb a végsebessége, úgy ma értelmetlen lett két felsőkategóriás hangkártya között hangzásbéli minőségi különbségről beszéni.


EGY TESZTBEN A KÜLÖNBSÉGEK ANNÁL NAGYOBBAK, MINÉL TREHÁNYABBAN FOLYTATJÁK AZT LE.


Amúgy ez az oka, hogy két fali tápkábel között "még Mari néni is hallja a különbséget", de ebbe most nem megyek bele.

Az alapállásom ez: az a konverter jobb, amelyik a legkevesebb hallható hibával képes egy adott audio jelet rögzíteni és visszajátszani. Itt nincs helye szubjektív vélemények. Ha egy rossz felvétel "jobban szól mint a stúdióban", az a konverter a mi rendszerünkben rossz. Értjük miért. Mi zenészek másnak csinálunk felvételt, és erre a célra nekünk van torzítónk, jó sokféle.

A minőségi kérdésről szerintem ezt kell tudni: az általam ezúttal is tesztelt hangkártyák egy kivételével kifogástalan hangminőséget tudnak konverter szinten, viszont eltérések vannak mikrofon előerősítő és fejhallgató erősítő színvonalában. Először a konvertereket néztem, amiket úgy teszteltem, hogy az adott hangkártyával vettem fel a saját kimenetét. Ezek után A/B-ben lehet összehasonlítani. Ezt csináltam: vettem egy apró audió részletet, amit 12dB-vel halkabban küldtem vissza a bemenetre. Először hallható az eredeti, utána mindegyik versenyző viszavéve: elő kell venni papírt, ceruzát, és leírni, hogy A-t,B-t,C-t vagy D-t hallod.


(Kattints az ikonra a loopback teszt letöltéséhez)

Adabszurdum azt is el tudom képzelni, hogy valaki simán kiszúrja a különbségeket (ezt én nem tudtam kipróbálni magamon), de ha van is, az halljátok mennyi. Minden lehetséges tesztet nem volt módom elvégezni, ami segít jobb megkülönböztetést, de az már tényleg a benchmark konverterekkel szembeni igényt jelentené. Szvsz simán mastering grade az Audiofuse, 0.1dB pontosan tudja tartani a kibemenetét még akkor is, ha közben tűzforró lesz. És tűzforró lesz. A diszkrét elemekből összerakott preampok sajátja ez, és ilyeneket nem szoktak hangkártyákba tenni, csak drága stúdióberendezésekbe.

Ha valaki szeret számháborúzni, meg a műszereket, akkor a lenti táblában talál egy sort a kimeneti dinamikáról. Persze ez nem írja le a hangzásbeli élményt, de bizonyosan beszédes a gyártók törekvéséről: 115-120dB között egészen minimális különbségről beszélünk, ezek tényleg szuper értékek. Az Apogee Duet 123.6dB-je ezeken, ahogy az emberi hallás képességén is jócskán túl van, ez már bőven fanatizmus. Csak a viszonyítás kedvéért, hiszen nem ez az árkategória, de a nagyon népszerű új generációs Focusrite Scarlett 2i2 mk2 106dB-je is pont az, amit sejtettünk: ő az átlagos, de ezt is össze lehet nézni a 80-as és 90-es évek technológiájával, ahol a bűvös 100-as megugrása iszonyat kihívás volt még a digit stúdiócuccoknak is! Mindenesetre higgyétek el, hogy abban az árkategóriában kb. minden ezt tudja. Egyben láthatjátok, hogy a Clarettért nem csak a kitűnő Thunderbolt csatoló miatt kérnek el sokkal több pénzt.

A másik minőségi tényező, ami bennünket viszont nagyon érint, az az analóg front end. Azt szeretnénk, ha a kártya jócskán túlspecifikálná a mi hallásképességünket, sőt, ha lehet mentsen meg bennünket saját magunktól: ha trehányul gainelünk és kicsi a jel, ne legyen sok a zaj, ha meg túl sokat, akkor ne torzítson, ésatöbbi. Itt azért lényegi különbségek vannak, kezdve onnan, hogy zaj. A tesztem a következő volt: monó éneket játszottam le hangfalon (ATC SCM16), és a tesztelt hangkártyákkal saját preampjável vettem fel egy SHURE SM7B mikrofonnal 12 centiről. Szándékosan rámentem arra, hogy szimuláljam a halk forrásokon problámáját rendkívül gain igényű mikrofonokkal, mint mondjuk a dinamikus SM7B.

Az eredmények...

A zaj annál kisebb, minél nagyobb jelszintet tudunk felvenni, csak ugye ennek eléréséhez az erősítés növelésével a preamp torzítása kezd nőni. Ez komoly kihívás, pl. ezért is használnak dedikált preampeket, úgyhogy a kedvenc igáslovamat, a Focusrite ISA ONE-t, is bevettem a játékba (tehát az egyik esetben ISA One volt a preamp, és a hangkártyának csak a vonali bemenetét használtam). A specifikációknak majdnem megfelt amit kaptam: az ISA One (aminek még volt tartaléka bőven!) és az Audiofuse (max gainnel és paddel) tudta teljes kivezérlésig erősíteni a jelet a specifiáción belül. A többi alatta volt, a Babyface Pro és a Duet 2 teljesítménye elfogadható, a Focusrite Scarlett és Clarett már nem. Utóbbiakat tehát nem javaslom dinamikus vagy ribbon mikrofonokkal párosítani, csak kondissal. Lehet, hogy nem véletlen gyártják még az ISA One-t. Érdemes is, mivel az SM7B meglepően jó, ezt ebben a tesztben is kénytelen voltam elismerni.

Íme egy ábra a hullámformákról max gain állás mellett: csak az Audiofuse és az ISA One tudta teljes kivezérlésig erősíteni az SM7B-t:

(Screenshot: ugyanaz a forrás felvéve max. gainnel különböző hangkártyákkal)

Ebben a tesztben a Duet és az Audiofuse nagyon jól szerepeltek, az RME is meglepően korrekt volt. Ha valaki szereti, hogy a preamp kicsit "csavarjon" a hangzáson (színezzen, egyszóval lehessen hallani hogy "nekem preampem is van"), akkor jó eséllyel úgyis külső prampet fog használni. Vagy az Apollo Unison technológiáját. Azért a tény, hogy az Audiofuse mikrofon paramétereit tekintve simán vetekszik a Duettel, az azért igen jó ajánlólevél! A véleményem az, hogy egy kis torzítású, kis zajú preamp, amiben rengeteg tartalék van, bátran lehet neki adni komoly feladatokat.

Összefoglalom az eddigieket.

Ami nagyon tetszik:


  • A mérete, a formája, a zárható teteje. Kimondottan szép tárgy, ráadásul több színben is kapható

  • Az összes kapcsoló és tekerő a doboz TETEJÉN van, nem az előlapján! Ez a helyes irány

  • A patchszoftver hívó gombja a legjobb dolog a világon. Minden hangkártyára tegyenek ilyet mostantól!

  • Komplett, full-feature stúdiókontroller funkciók, rengeteg kapcsoló

  • Sok gain a preampeknél

  • Reamp és lemezjátszó bemenet

  • USB Hub

  • Trimmelhető a monitor hangfal kimenete!

  • Standalone működés

  • A számítógépes patch szoftvere nagyon szép

  • Szerencsés I/O konfig: 4 be és 4 kimenet, digit kibemenetek + wordclock

  • Linux support. Engem nem érint, de van ismerősöm akit igen :)


Ami NEM tetszik:


  • Az 1-es és 2-es kimenet nem távvezérelhető és nem linkelhető

  • A pad gomb 3 állású toggle kapcsoló: a harmadik állása input mute. Nem ezt érzem természetesnek (ld. helytakarékosság)

  • Nem használhatatlan, de a monitor mix tekerőnél a full direkt állásban is hallatszódik a számítógép jele. Mondjuk kb. nincs értelme olyan aránynak, ahol egyáltalán nem szól az alap, de akkor is fura

  • A gombok háttérvilágításúak, és szerintem a fényük elkülönülhetne határozottabban is

  • A patchszoftverben a 3-4 bemenet gainje nem jelenik meg numerikusan és nem írható be kézzel

  • A Monitor B kimenet eredetileg nem független konverter kijárata, hanem kapcsolhatod, hogy a monitor most az A vagy a B kimeneten jöjjön. Ha szükséged van arra, hogy független 3-4-es kimenetként funkcionáljon az 1-2 mellett, akkor választani kell a szoftverből, hogy a B monitor a 2-es fülhallgató forrása. A Reamp funkció és a monitor "B" szintén exkluzív kapcsolatban vannak (vagy ez vagy az). Ezt azonban elfogadhatónak tartom, mivel itt nincs lehetőség számolatlanul rakni fel a kimeneteket a kis dobozra, meg az ára se ennyi lenne. A negatív rész inkább személyes, illetve prezentációbeli: el kellett hozzá olvasnom a gépkönyvet, hogy ezt megértsem, a szoftver nem segített ebben.

  • A MIDI csatlakozáshoz kibontó kábel kell (tartozék). Nyilván nem fért rá több csatlakozó a házra: valamit valamiért.

  • Nincs analóg HP filter a mikrofon erősítőn (A Universal Audio Apollónál erre érdekesmód gondoltak)

Ami hiányzik:


  • Az RME TotalMix FX képességei nagyon tetszenek

  • Az Universal Audio Apollók fantasztikus DSP effektjei nagyon tetszenek

  • Távvezérelhető és linkelhető preampek

  • HP filter a mikrofon bemeneteken

Gondoltam, hogy írok egy verdiktet azzal, hogy én mit vennék, de ez képtelenség. Sok külső hardver hangszert használok, számomra 4 bemenet nem opció. Mikor külső felvételeket csináltunk, akkor USB eszközökre szorítkoztunk, nagy favorit erre a Babyface Pro, a Duettel viszont a kibontók miatt az anyázás volt túlsúlyban, és az érintésérzékeny gombjai sem a kedvenceim. Erre a célra a jövőben egyértelműen az AudioFuse lesz a nyerő az USB hub, a monitor és a dedikált gain tekerők, és a hordozhatóság miatt. A külső tápot igénylő Thunderbolt cuccokat nem szívesen választanám erre, még akkor sem, ha az Apollo csodálatos DSP-je nélkül élni sem tudnék az átlagos hangmérnöki szituációimban. Otthon tehát maradok a Universal Audio Apollo 8p-knél. Szóval ha tudom mi a feladat, rögtön tudom mondani, hogy arra mi az ideális, de ez persze mindenkinek más, úgyhogy az alábbi táblázatban a legszigorúbb szempontrendszer szerint összefoglalom a vetélytárs kártyák tulajdonságait, mindenki eldöntheti, neki mi fontos.


EGYBEN LÁTHATÓ LESZ, HOGY PÉLDÁTLAN MENNYISÉGŰ KÉPESSÉGET ZSÚFOLTAK EBBE AZ ESZKÖZBE.

Ezzel megköszönöm a figyelmeteket!

A Hit Space-ben egyébként a tesztben szereplő hangkártyák mindegyike megtapizható, kipróbálható.



Az új Apple 21.5" Retina iMac bővíthető lett