Terra Organic Dark

Fogalmi művészet, vagy a szintézis jövője?

Folytatva a fizikai érintésre épülő, a Lyra-8-cal és Enner-rel megkezdett hangszer hagyatékát, meglehet, hogy a SOMA Terra-ja az eddigi legorganikusabb hangszertervezésük, úgy funkcionálisan, mint esztétikailag. A Terra egy valóban sokoldalú polifonikus, mikrotonális, digitális szintetizátor, számtalan rendkívüli képességgel és megközelítéssel a szintézis felé, az akusztikus hangszerek változó viselkedésére alapozva. A természet anyagaiból és formáiból épülő, rendhagyó és ultraminimalista felület – tömör fatest és rézfelirat – egy összetett szintetizátormotort rejt, széles, adaptív hangpalettája a klasszikusabb, magasztos tónusoktól az árnyalt, atonális zajokig terjed, szabályos és gyors átmeneteket hozva ezen szélsőségek között is.

A Terra unikumát az újfajta játékmód jelenti, amit az előremutató keyboard-dizájn hoz magával: a billentyűzet hangterjedelme egy versenyzongoráéval egyezik meg, megtoldva a lehetőséggel, hogy az egyes hangokat 125 lépéses pontossággal finomhangolhatjuk lépésenként, amennyiben túl kívánunk lépni a temperált hangrendszer korlátain. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ez a tartomány miképpen érhető el egy hasonlóan egyszerűsített klaviatúránál? A Terra-hoz egyedi pitch shifting-rendszert tervezett a SOMA, 4 külön érzékelő használatával: különféle kombinációkban lenyomva őket, a billentyűzet 16 variációban transzponálható, beleértve például 3 oktáv fel- és leszállítását, kvint, kvart, terc, szekund távolságot, stb. Nemcsak hogy egy versenyzongora teljes terjedelmét kapjuk meg rendkívül kompakt kivitelben, de a dallamok és harmóniák játékának egy egészen új és sajátos megközelítését kínálja.

A billentyűzetet 12 velocity- és nyomásérzékeny szenzor alkotja, ezen érzékenységek pedig a lassú felfutás és vibrato effektus kézi, érintéses modulációját teszik lehetővé – ez a hangbillentyű-szekció. Emelett a hangszín módosítására és módosítására 4 dinamikus szenzor szolgál, mely úgynevezett parametrikus billentyűzetként foglal helyet a vezérlőpanelen, a már említett 4 pitch-shifting és a 2 hold érzékelő pedig a hangszín és az egyes hangbillentyűk aktuális értékeit tartja meg.

A hangszer belsejébe továbbá egy háromtengelyes mozgásérzékelőt ültettek, hogy a különböző modulációk felhozatala ki ne merüljön a billentyűs játékmódban: a test és a kezek egyszerű, ösztönös mozdulatai is a hangalkotás részévé lesznek az érzékelés révén.

A Terra, digitális hangszer lévén, 32 összetett szintézis-algoritmust foglal magában, melyek már önmagukban is teljes értékű és alkalmazkodó, nagy gonddal tervezett zenei eszközök, készen a hozzájuk tartozó egyedi játékmódok kihasználására (és tanulására). Az elképzelés egyszerű: a hangszer az alkotásra, az inspirációra helyezi a fókuszt, hogy a zenész ne a megvalósításról, hanem a hosszas, kimerítő programozásról mondjon le, míg egyetlen kész hangszínig eljutna paraméterek százain keresztül. Azért ez tényleg koncepció, na.

Rendkívül szimpla kezelőfelületről van szó: néhány érintéssel az összes funkció elérhető és adott, beleértve a 96 preset mentését és betöltését, melyek közvetlenül a játékszenzorokon kerülnek kerülnek eltárolásra. A Terra-nak nincs külön kijelzője, a vizuális visszajelzést ehelyett a 6 darab, a vezérlőfelület közepén háromszögben elhelyezkedő LED-szenzor biztosítja, hogy a pillanatnyi paraméterekkel számolhassunk. A szintetizátor karosszériáját egyetlen tömör fatönk jelenti, tehát mindegyik hangszer teljesen egyedülálló alkotás, és persze kissé eltérő (a fa formáját tekintve, persze).  

A beépített FX processzor velejárójaként sztereó kimenetet kapott a hangszer, hogy az élő performanszok során (amelyek egyik méltó kiválósága lesz a Terra) önmagában váljon főszereplővé, bármilyen más eszköz szükségessége nélkül. Míg digitálisan történik a hangkeltés, további hozzáadott értékként a Terra sajátos, dedikált építésű és magas minőségű analóg részegységeket is kapott, így képes egyszerre gazdag, természetesen tiszta és robosztus hangzásban kiteljesedni.